Kicsi hír kicsi életemből: munkahelyet váltottam. Na, elég is magamról, nem hiszem, hogy akkora celeb lennék mint Annácska, szóval nem is a magam érintettsége a fontos a dologban. Viszont ez életem első „munkahelycseréje” (nem nyeretlen kezdő vagyok, csak sokat dolgoztam egy helyen). Szóval rendesen megindította gondolataimat, hogy miért is válthatsz munkahelyet.

Tudom amit most leírok, az vitát indíthat el, de én komolyan hiszem: jelenleg kicsi hazánkban informatikai szakember hiány van.  Egyszerűbben fogalmazva: nincs elég programozó. A vita azon indulhat el, hogy ki is a szakember. Mivel már elöző postom egy kicsi felkavarta a vizet (hello szanalmas.hu !), nem mennék bele definiciós dolgokba.  De mindenhonnan azt hallom, hogy kevés a nyelveket beszélő, gyakorlott, jó kommunikációs képességű szoftverfejlesztő. Amelyik ért a programozáshoz, az annyit beszél angolul, hogy a külföldi ügyfél már aznap vált egy indiai cégre inkább. Amelyik beszél angolul, az meg néha elakad a Hello Worldnél. Persze nem ez az általános, de mondjuk az egyetemről kieső fiatalok jelentős hányada alkalmatlan a munkára. Erről volt már és még lesz is post. Hagyjuk.

Szóval elméletem szerint kevés a fóka és sok az eszkimó. Így a fókáknak van egy kis mozgástere, persze csak olyan jómagyar féle, tehát nem az állítom, hogy felteszi a kezét az 1év tapasztalattal bíró Java programmer és vad farkasok módjára szétszakítják a fejvadászok.  Miért is váltunk munkahelyet? Pár tipp tőlem.

1, Több pénzért. Nekem senki ne mondja, hogy ez nem számít. De. Pénzből élünk és nem vállveregetésből és elismerő levelekből. Van akinél többet, van akinél kevesebbet számít. Persze minél több időt töltesz egy cégnél és minél jobban érzed magad ott, annál többet kell fizetni az „árulásodért”.  Csak egy bruttó huszas különbségért nem váltasz munkahelyet. De ha elégedetlen vagy a fizuddal és a másik hely tényleg jobbat kinál, az megkönnyítheti a döntést.

2, Több szakmai lehetőségért. Elképzelhető, hogy beleragadsz a munkába. Minden nap ugyanazt csinálod, te vagy a Prolog programozás mestere, mindenki dicsér, miközben ők J2EE dolgokat heggesztenek, neked pedig megvan az az érzésed, hogy a világ kicsit mintha túlhaladna rajtad. Persze van olyan is, akinek nem akar újat tanulni és megvan egy technológiával amíg nyugdíjba nem megy. Na persze túl sok nyugdíjas szofverfejlesztő még nincs. Ja, és a szakmánk sem ilyen. Ha nem fejlődsz, ha nem tanulsz bele az új dolgokba, lemaradsz (ebben azért nem vagyok ilyen határozott, mint ahogy írom, úgyhogy szivesen látok ellenvéleményt). Persze sok munkaadónak érdeke, hogy te az ő kedves, kicsit régi, ámde még mindig használt eszközeiket ismerd, mivel ők nem váltanak. Gond az, ha 5 év után kiesel valami miatt a munkaerőpiacra. Látom az interjút: „Szóval ADA. Hmm. Ennek van valami köze az Ajaxhoz?”. Szóval ha úgy érzed, hogy menni kell mert máshol olyat kapsz ami talán ér is valamit, akkor az is egy jó indok.

3,  Mert állati rossz a légkör az aktuális munkahelyeden. Elnézést a nem akadémikus megfogalmazásért. Bemész reggel,  mindenki ül a kockájában, a fönöktől már vár egy levél amiben lehord téged a sárga földig valamiért amiért nem is tudtad hogy felelős vagy, rohansz egyik feladattól a másikig, délben mikrós pizza, két szó valakivel, aki hasonlóan jól érzi magát, túlóra, hogy utolérd magad, hazaesel fáradtan, kis családi élet a nap hangulatában, kevés alvás, bemész a munkahelyre, vár egy levél a fönöktől... Nem lehet arról definiciót adni mi is a rossz munkahely, kicsit olyan mint a pornó meghatározása: nehéz szavakkal körülírni, de mindenki felismeri ha lát egyet. Na a rossz melóhely is ilyen. És néha van összefüggése a pornóval. Megvan az az érzésed, hogy te pucsítasz...

4, Nincs előrelépés. Jó vagy, de tízfős a cég, te szeretnél projektet vezetni, de azt a következő 25 évben a tulaj fogja csinálni. Te türelmetlen ember módjára nem akarod ezt kivárni és inkább lelépsz.

5,  Kicsitől váltasz a nagyra. Ez az általánosabb irány, amikor egy kicsi kft-től, mikor megfelelő tudásbeli tőkét felhalmoztál és lehetőséged valamint kedved is van, akkor egy nagyobb, adott esetben multi céghez váltasz. A nagy az mindig több lehetőséget ad. Nem jobbat, többet. Visszafele nehezen tudom elképzelni a váltást, hogy adott esetben 6-7 év az SAP-nál, majd elmész egy 5fős kft-ben könyvelőprogramot gyártani pizzásoknak. Persze ha saját cég alapításáról van szó, az más tészta. Keményebb, de talán az az önmegvalósítás csúcsa. Meg persze a kockázatvállalásé is.

6, Egyéb: költözöl, asszony költözik, mielőtt kiderülne, hogy napi 4 órán át beszélgetsz a kínai barátnőddel úgy döntesz, lelépsz, etc., etc...

Remélem sikerül egy érdekes kérdést felvetnem ebben a postban.

Vajon értelmiséginek számit egy programozó, aki egyetemet vagy főiskolát végzett? Elsőre lehet hogy furcsa a felvetés, szerintem nem is gondolunk bele, hogy mit is jelent az a fogalom, hogy értelmiségi.

Adott ugye az egyszerű megfogalmazás: értelmiségi az, akinek diplomája van, vagyis egyetemet szépen végigülte, ott egy halom unalmas és használhatatlan előadást végighallgatott, majd még volt ereje valahogy vizsgáznia is belőllük.

Egy kézfogás kíséretében megkapta a bőrbe fogott papírt és abban a pillanatban értelmiségi lett. Előző nap még érettségizett fiatalember, aznap este pedig már értelmiségi. Papír megvan, regisztrálhat a klubd-re. Az ő véleménye most már számit, az ő szava az intelligencia szava.

Nektek mi jut eszetekbe arról, hogy „értelmiségi”? A wikipedia nem tartalmaz rá szócikket magyarul, a google különféle szervezetek neveit adja ki. Egy fogalom, amit használunk, amit kimondunk, de nem igazán tudjuk szavakkal körülírni. Jobb én sem vagyok, de megpróbálom nekem mit jelent az értelmiségi. Mondanom kell valamit, hogy milyen köntös is ez, hogy megmondjam ráillik-e egy programozóra. Szerintem.

Az értelmiségit szerintem nem a papír teszi. Azt venni is lehet bárhol. A tudás teszi. Az a fajta véleménykinyilvánítás,  amit saját tapasztalata, értékei és tudása határoz meg. Nem az egyetem képzi az értelmiséget. Az értelmiség formálja a világot a nézeteivel, tanítja a többieket, adott esetben vezeti őket. Művelt, de nem azáltal, hogy kötelező óraként felvesz tantárgyakat. Az értelmiségi a szellem embere. Olvas, múzeumba, könyvtárba jár, látja a valóságot, nem csak a gépet.

Intermezzó: Ki járt itt könyvtárban az elmúlt fél évben? Nem Google, könyvtár.

Értelmiségi a bölcsész, a tanár, a művész és a hasonlók. Szerintem mi, programozók nem vagyunk azok. Jól képzett szakmunkások vagyunk. Használjuk a programnyelveket, ábrákat rajzolunk majd valósítunk meg, de nem vagyunk a szellem emberei a munkánk révén. Lehet persze mást csinálni mellette, de a programozó része életünknek nem lesz értelmiségi.

Mielőtt valaki több kővel dobna meg, mint amennyivel szeretném, ki szeretném jelenteni, hogy nem „jobb” ember az értelmiségi, mint a többi. Más, de nem jobb. Ahogy a diploma sem fog téged jobb emberré tenni egy ácshoz képest. Ha így gondolkozol, gyorsan felsülsz a világban.

Lehet, hogy amit írok, ez nagyon sarkos, ezt elismerem. De aki bement egy Tervezési Minták előadás után egy kötelezően odadobott filozófia órára, az talán érezte a különbséget. Mesteremberek vagyunk, szakmunkások. 

Long time, no see…

Múltkor kezdtem el azon agyalni, hogy mi is számit ma, Magyarországon elvárt informatikai alaptudásnak? Mennyit kell tudnia egy átlagos, 20+ eves emberkének ahhoz, hogy jól boldoguljon a géppel?

Félre ne értsetek, nem arról beszélek, hogy Notepad-dal megnyitva egy bináris állományt, bugokat keressen benne. Vagy hogy minden tervezési mintát fejből vágjon. De őszintén még azt sem értem ide, hogy vágja a színsort a szétvágott UTP kábelnél.

Akkor mi is tartozik most ide? Na, most tényleg vélemény jön, személyes, mindjárt keresek egy “Hahó, vigyázat, a gépen okoskodás folyik” táblát…

Kezdjük a hardvernél. Személy szerint nem tudom mit kell félni egy szétszedett számítógép összedugásától. Ez alatt most azt értem, hogy maga a ház szépen össze van rakva, de nincs beledugva semmilyen periféria. Azt már nem tartom alapműveltségnek, hogy valaki csavarhúzóval nekiessen a háznak videokártyát cserélni, bár az is megtanulható. De a különféle kis madzagok bedugdosása hátra igazán nem mágia, legtöbbjük csak egy helyre illik. Ami meg több helyre, az itt is – ott is működni fog. Bár láttam én már érdekesen hajlott tűket a csatik végén, mert hát ha már valaki nem okos, legalább nagyon erős…

A másik dolog a hardvernél az odafigyelés a gép egészségére. Ha nem hallom a szomszédok amúgy igen hangos párzási rítusát a ventilátor zúgásától, akkor talán valami probléma van. Ha a gép óránként újraindul minden figyelmeztetés nélkül, akkor talán ugyancsak. Nem kell megvárni mig elmúlik. Nem fog. Ez nem olyan, mint a nátha. A gép ritkán gyógyul meg magától. Bár, van akinek az is öröm, hogy végre abbahagyta két hét után a zúgást a venti…

Haladjunk a szoftverek felé. Internet. Korunk mindene. Mindenki rajta van. Bárki használhatja, nem kell jogsi. Pedig, de kellene néha! Talán a legfontosabb, és kicsit vegyétek le a hangerőt, mert hangos leszek: NEM KELL TOVÁBBKÜLDENI MINDEN LEVELET AMIBEN ERRE KÉRNEK!!! Nem fognak a rákos kisgyerekek meggyógyulni attól, hogy te szétspamolod az ismerősük postaládáját, hidd el. Valamit Bill Gates se fizet minden levél után egy halom dollárt neked. Csak egy kis gondolkodás kell? Mit teszek? Miért teszem? Van értelme annak amit ebben a mailben írtak?

A másik alfaj az adathalászat. Lenyűgöző hogy még mindig hány ember hiszi el, hogy neki most mindenáron be kell lépnie a mailben megadott címen az ebankjába. Persze a mail az otp@westolecash.com –ról érkezett, valamint az oldal címe is otpbank-forus-crackers.tv de hát istenem, a böngészőben nem kell minden mező jelentését ismerni. Vagy a nigériai átverős levelek. Ezeknek egész sok fajtájuk van, alaptétel, hogy azt ígérik egy halom pénzt fizetnek neked, te csak egy keveset előlegezz meg nekik. Én speciel már Arafat özvegyétől is kaptam, aki az örökségét szerette volna kimenekíteni Palesztinából. Nem válaszoltam. Nem éreztem volna helyénvalónak, ha az örökségből fogadok el pénzt. Ingyen viszont nem dolgozok.

Asztali szoftverek. Manapság nem kell 150-es IQ ahhoz, hogy valaki kezelni tudja az Office család tagjait. Sőt az OpenOfficehoz sem. Szinte helyettünk írják a doksit. Nem mágia a tömörítőprogramok használata sem. Sőt, mondjuk egy Total Comanderrel van olyan egyszerű a kitömörítés mint a másolás. Emlékszem egy harmadik évfolyamos programtervező hölgy kérdezte egyszer tőlem, hogy mi az a Total Commander. Persze lehet mást használt. Nekem mindenesetre kételyeim támadtak.

Különféle IM (Instant Messenger) alkalmazások. Hitem szerint MSN és Skype nélkül meghalna az univerzum. Persze nem vagyok elvakult, tehát ide szabadon lehet bármi mást is beilleszteni. Yahoo Messenger, Google Talk, ez már csak vallás kérdése. Kisebb lett a világ tőlük. Aki pedig nem ért hozzájuk, annak nagyobb. Mert a többieknek kisebb. Az élet verseny, compremendo?

Igy elsőre ennyi az, amit el lehetne várni átlagember Kovács úrtól, plusz Kovácsnétól, ha gép közelébe kerül. Hogy ehhez képest hol tartunk? Van mindenkinek szerintem elég sztorija, irjátok meg. Nemsokára írok egy bejegyzést arról, hogy hogyan is állunk és mi is ennek az oka.

Stay with us!

Most kicsit elmaradt az írás, sok a munka, kevés az idő. Ezzel kapcsolatban elmélkedek egy kicsit most. Warning! Személyes hangvételű mondandó!

Amikor hazaérek a munkából, néha hat, néha nyolc órakor, lepakolom a cuccom és benyomom a gépet. Ha esetleg nem ment volna egész nap, hogy különféle legális anyagokat csereberéljen sorstársaival a neten. Tehát miután, tíz, vagy annál is több órát nyomok le a gép előtt melózva, hazaérve első dolgom, hogy újra hozzáragadjak.

Emlékszem életem első üzemorvosi vizsgálatára. A doki kifejtette, hogy legfeljebb csak napi hat órát bámuljam a monitort. Nagyban bólogattam és mosolyogtunk. Röhögni nem illett volna. Csak otthon legalább ennyi időt töltök el néha a gép előtt hétköznap.

Próbálom összeszedni, milyen értelmes dolgokat is csinálok: emailokat olvasok (azaz kb. fél óránként csekkolom, hogy jött-e valami új), különféle hírszájtokon keresztül szívom magamba a végtelent (reménytelen mindent tudni). Néha játszok is persze, egy kis WoW, vagy egy menet Starcraft a lakótárssal.

Máskor megy a dvd írás, botor módon azt feltételeztem egy éve, hogy 250 GB merevlemez örökké tart. Konkrétan örökké-2 hónapot tévedtem... Tehát így fárasztom a lézert, olyan sorozatokat írok ki, amit már láttam, ergo soha nem nézek meg újra, vagy olyanokat, amit még nem, azaz soha nem is fogok.

Na jó, néha nézek közülük is párat. Apropó, van olyan, aki az idei Lost végén nem azt mondta, hogy: „Most mi a f*sz van?”. Engem a lakótársak egy kis házi defibrillátorral hoztak vissza az életbe, mert elfelejtettem lélegezni.

Néha bloggolok, blogot olvasok, kommenteket, ilyesmi. Képeket rendezek be, fájlokat rakok át innen-oda. Vagy vissza. Tökmindegy.

Visszaolvastam a listát. Ebben semmi, kemény materialista-kapitalista értelemben vett hasznos tevékenység sincs. Jobban járnék, ha fognék egy könyvet és kiülnék a parkba. Vagy elmennék futni. Esetleg beiratkozhatnék egy virágkötő tanfolyamra.

Nem megy. Oda vagyok ragadva a géphez. Tíz éves koromban is oda voltam, most is oda vagyok. A különbség az, hogy most a melóban adnak pénzt is érte.

A gép olyan, mint a narkó. Szétszedi a tested és a lelked, miközben szállsz. Az Internet végtelen. Tényleg. Holnap, a következő percben, bármikor találsz rajta valami olyat, ami érdekel és még „nincs meg”. Az, hogy ez zene, szöveg, videó, gondolat, érzés, tökmindegy. Mindig tud valami újat adni.

Ki ad több választ ma, Isten vagy a Google?

Te mennyire vagy függő?

Én a hamburgeresek miatt lettem programozó.

Gondolom ez most egy kis magyarázatra szorul. Az utolsó gimnáziumi év folyamán a számítástechnika tanárunk mesélte, hogy fusiban szokott programozni. Programozni! Mi akkor legfeljebb a Turbo Pascal csodálatos világát ismertük és el nem tudtuk képzelni, hogy ebből pénzt lehet csinálni. Páran bátran megkérdeztük, hogy mégis mennyit keres egy ilyennel. Azt válaszolta, hogy akár 40.000 forintot is adnak neki egy számlázóprogramért ,amit a helyi hamburgeresnek, vagy kisebb könyvkereskedőnek ír.

Nem röhög. Akkoriban talán még nem is láttam annyi pénzt egyben.

Szóval merő anyagi érdekből és vér iránt érzett igen nagyfokú undoromból (persze azóta pár Dr. House-t megnézve kiderült, hogy nem kell a beteget látni ahhoz, hogy meggyógyítsuk, hozzáérni meg pláne nem kell) választottam a programtervező matematikus szakot.

Milyen fajtái is vannak az ilyen szakokra felvételiző kölyköknek?

„Sokat játszok példány”. A kedvencem. Végignyomott mindent a Bard’s Tale-től a Call of Duty 3-ig, ami pixel és bit alapú. Bármikor képes cracket tölteni bármelyik programhoz, a játékfórumokban ő az, aki az utolsó rejtett easter egget is úgy ismeri, mint a tegnapi időjárást. A letöltő oldalakon minden torrenthez hozzászól.

Idézet: „Ha a speciális, hármas ugrással felnyomulsz oda, és hirtelen balra rántod az egeret, van ott még egy érme.”

Jövőkép: Hirtelen kiderül, hogy itt matek is van. Meg algoritmusok. Meg könyvek. Fél évet sem él.

„Linux kernelt hegesztek példány” A saját magáról elnevezett disztribúciót nyomja otthon. „Black Tie Józsi 2.5.0.1”. Anyanyelvi szinten beszéli a C-t és a shell parancsokat. A magyart kevésbé. Kevés haverja van, azokkal is inkább fórumokon beszél. Minden ablakot leköp a lakásban. Egy hatalmas plüsspingvinnel alszik.

Idézet: „Hmm esetleg próbáld ki aiglxel ha nem megy esetleg kapcsold be mellé a dri-t nálam minden második xorgnál kellett különben nem ment.”

Jövőkép: A legnagyobb arc a programozási gyakorlaton. Elmagyarázza a többieknek az ls-t. Melléül egy lány!!!, hogy zh-n lessen róla. Persze ő félreérti. Azután hirtelen .NET-ben Windows Xp-n kell programozni. Kemény döntés. Kilép és megy haza, vagy feladva elveit, „ismerd ellenséged” mottóval végignyomja. Azután a diploma kézhezvételekor jól elmondja az összes ilyen tanárnak a véleményét és beáll a Mozillához.

„Hülyére akarom keresni magam példány”. Hallott Bill Gatesről. Próbálta átszámolni forintba, de nem ment. Van a családban egy kedves, kicsit ütődött unokabátyja, aki valami PHP nevű izében programoz és mindig meg tudja venni a legújabb mobilt a kínai piacon. Ő maga kettes matekból és a gépen csak zenét hallgat, de ez nem akadály. Előveszi a „C++ for Dummies” könyvet és nekiáll tanulni. Másnap abbahagyja. Felvételizik, majd az egyetemen megtanulja gondolja.

Idézet: „50 billiárd dollár! Az, az... nagyon sok pénz ám! Akkor el is költözhetnék itthonról!”

Jövőkép: Felveszik, ha szerencséje van. Átbukdácsol az éveken, ha a tanárok jófejek vele. Diplomát kap, ha nincs szerencsénk. Azután adatrögzítőként végzi valahol egy multi pincéjében. Az otthoni Gates posztert elégeti.

„Középsuliban programoztam Pascalt példány”. Aki valóban szeret programozni, gimiben számtech órán és azon kívül is nyomult TP-ben. Irt egy egész jó kis dominójátékot, mentéssel, gép elleni harccal, mindennel. Szóval a kisujjában van a szekvenciális programozás. Elkezdődik az egyetem és neki áll a világ az első szemeszterben.

Idézet: „Az miért int? Miért nem integer?”

Jövőkép: Hirtelen Javaban kell programozni az egyetemen, és nem megy az objektumorientáltság. Meg a tervezési minták. Próbál a már ismert módon alkotni, de nem megy. Ha nem vált időben és tanulja meg az új módszereket, hanem ragaszkodik a régiekhez és azokkal próbál dolgozni, kiesik és élete végéig otthon játszik dominót.

Milyen egyedek nem lesznek programozók?

„Nagyapám is C# developer volt”. Bizony ez nem egy túl nagy múltra visszatekintő szakma. Kevés a nyugdíjas Java fejlesztő. De még az is ritkaság, hogy egy egyetemista korú gyereke legyen egy mai programozónak (Na jó, az is ritka gyereke legyen egyáltalán).

„Peugeot 607-essel járok, anyám-apám ügyvéd” Nos igen, a „menő” helyeken őshonos, kigyúrt napbarnított – plázacicás dekoltázsos emberkékből is ritkán lesz debugerrel élő fejlesztő. De van közös eledel: az energiaital. 

Ha úgy érzed, valamelyik fenti kategóriába esel, ne félj! Nincs predesztináció (for dummies: eleve elrendeltetés), ha küzdesz és tanulsz, bármi lehetsz. Amit fent leírtam, az csak az én kicsit görbe tükrű vett véleményem...

Megint itt az írás vége, ha tetszett, kommenteljetek, ha nem akkor is, kíváncsi vagyok minden véleményre...

Kezdetek 

Emlékszem, amikor anno a Commodore Plus/4-esemen betöltöttem az első játékot. A betöltést akkoriban szó szerint kellett érteni, mert egy streamer egységen, egy natúr audiókazettán tároltam a programjaim. Nem tudom már pontosan mi is volt a neve, annyi rémlik, hogy egy pici pixelhalmazzal kellett mászkálni és más pici pixelhalmazokat eliminálni. Élveztem és meg voltam róla győződve, hogy ennél jobb és szebb már nem is lehet a játékvilág.

Ja, amúgy nem éreztem késztetést, hogy a suliban szögbelövővel irtsam ki a népet.

Teltek-múltak az évek, és megkaptam ez első PCmet. Futott rajta a Duke Nukem 3D. Elképesztő grafika, lehetett repülni, rakétával disznóképűeket agyalni. Néha annyit játszottam, hogy éjszaka ezzel álmodtam.

Aktuális osztálytársaim túlélték. A család is. Még a kutya is.

Következő PC, grafikus kártya, Medal of Honor. Megint elkövetem a hibát, hogy kimondtam: Ennél szebb már tényleg nem lehet semmi. Azután gyorsult minden: GTA, DOOM III, meg egy halom más lövölde. Persze stratégiát is nyomtam, de ott nincs az a különbség a Civilization egy és három között, ami ennek az írásnak a témája. Nem ábrázolják úgy a halált és a pusztulást, mint a shooterek.

Kedves kíváncsi olvasók kedvéért: Még mindig nem intéztem el senkit magam körül. A kutya cserélődött, de természetes halál volt. Természetesen nem kellett volna kocsi elé futnia.

Változások 

Bizony, ezek a kedves játékok minél szebbé váltak, valamint a mozi és a tévé minél feljebb vitte az ingerküszöbünk, annál véresebbek és naturálisabbak lettek. A DOOM III-nál én bevallom féltem. Forogtam, hogy ne kapjanak hátba, de persze legtöbbször így is megleptek. A GTA-nál éreztem a lazaságot. Tudod, hajtasz a tengerparton, szól a zene, te lazán kinyomod az Uzit az ablakon és belelövöd a tárat a melletted haladó motorosba.

Csak úgy. Megteheted. Ez csak játék.

Na ez az, ami állítólag nyomorba dönti a népet. Mert amikor a kissrác kilép a játékból, néha elfelejti, hogy hol is van. Tovább éli a gyilkolást. A suliban, amikor beszólnak neki, nem elfut és sír, hanem előkapja a pisztolyt és lerendezi a dolgot. Megteheti, hiszen már megtette százszor is. Amikor valakivel nem ért egyet, akkor inkább üt, mint beszél. Tudod, a legtöbb játékban nincs túl sok beszélgetésre lehetőség. Minek dumálni, amikor van RPGd?

Figyeltél? Állítólagot írtam.

Az elmúlt egy évszázadban, mióta a média a nézettségből, olvasottságból él, mindig kellettek szenzációk. Hírek, amelyek érdeklik, foglalkoztatják, megijesztik az embereket. A tálalás ebben az esetben fontosabb, mint a történés. Ne hidd, hogy csak a videojátékok ennek a kárvallottjai. Illetve most ők a nagy célpontok. De szedjük csak össze miről is írták/mondták, hogy az aktuális generáció pestise, amely pusztulásba dönti a világunk?

Képregények – ne hidd el azt hogy tudsz repülni, sebezhetetlen vagy, stb.

Különféle zenei irányzatok (rock and roll, metal, rap) – Bizony minden kor lázadó zenéje.

Filmek – gondolom ide nem kell magyarázat.

Szerepjáték – Kedvencem. Ha ez a hobbid, akkor holnap biztos megidézed a Sátánt egy szeánszon. Valamint kiásod a döglött kutyát, hogy feltámaszd (próbáltam, nem megy).

Szóval volt itt már minden. Nézzük csak, mi is az, ami összeköti ezeket a dolgokat?

Újak. Az adott korszakban újdonságnak és ismeretlen dolognak számítanak, akik pedig művelik, azok hóbortos, fura emberkéknek. Az új rossz, félelmetes. Megismerni idő. Az nincs, inkább olvasok egy rövid cikket róla.

Audiovizuálisak. Szép szó. Nem tudom így írják-e, de azt akarom vele kifejezni, hogy hatnak az ember érzékszerveire. Egyoldalúan. Kapod tőlük az ingereket. Ez egy külön előny a támadásnál: kiemelem azt a képet, ahogy a nagy démon fejét shotgunnal szétlövik, vagy a zene szövegéből azt a mondatot, ahol az énekes a szomszédot felkéri az anyjával való közelebbi megismerkedésre. A média fogyasztójának elég egy benyomás arról, milyen is a játék/zene és elhiszi. Megfelelő szövegkörítéssel a Simsről is le tudnám írni, hogy pedofiliára nevel. Még talán képet is tudnék szedni ki a játékból.

Általában a fiatalabb korosztály hobbijai közé tartoznak. Ez persze nem igaz, de az már jobban, hogy rájuk hat erősebben. Az aggódó szülő a világ legjobban befolyásolható teremtménye. Egyszerűbb néha a gyereket eltiltani valamitől, mint megérteni mi is az. Meg amúgy is: mi felnőttek ezt jobban tudjuk. Tisztelet a kivételnek.

A videójátékok ipara jelenleg egy tíz-tizenötmilliárd dolláros piac. A reklámjaik mindenhonnan zúdulnak az emberekre. Ha kijön egy film, kötelező játékot is csinálni hozzá. Sőt fordítva is igaz: Ha jó a játék, készítünk filmet belőle. Szóval az életünk része, akármit is teszünk.

Sok szöveg, de hol a válasz a kérdésre? Igen, néha elkalandozok.

 Válaszfélék

Számtalan esetben próbálják a játékokra kenni különféle szörnyűségek okát. Nem kell messzire menni az időben: 2007. április 16, virginiai műszaki egyetem. Cso Szjunghuj ámokfutása során 32 embert lőtt agyon, majd magával is végzett. Amikor meghallottam a hírt, fogadást kötöttem egy barátommal, hogy 3 napon belül a számítógépes játékok is előkerülnek. Nyertem. Pár óra volt csak az idő. Jack Thompson, aki a GTA-t megjelenése óta támadja, azonnal feltűnt a tévében és elmondta, hogy ez nem az utolsó ilyen tragédia és szigorúbb ellenőrzés alá kellene vonni a játékokat.

Erről az emberről elég annyi tudni, hogy ahol lövöldözéses tragédia történik, ő feltűnik és elmondja a kis monológját. Nekünk innen Európából könnyű nevetni rajta, de Amerika más. Ott nagyon erős a keresztény-konzervatív oldal, rengeteg ember hallgat az ilyen szóra.

A dél-koreai srác őrült volt. Lehet, hogy játszott néha egy kis lövöldét, de nem ez készítette ki. Saját jogán volt pszichopata, és az ilyen embernek mindegy, hogy játszik-e vagy sem. Ha senki nem törődik vele, ha nincs egy barátja sem, a szülei elhanyagolják, akkor, ha megvan a hajlama, tragédia lesz.

A legtöbb felmérés szerint az erőszakos játékok valóban emelhetik az agresszió mértékét a fiatalokban, de ez megfelelő szülői felügyelettel ellensúlyozható. Nem kell egész nap a gyerek mellett ülni, de ha elkezd játszani, el kell magyarázni, hogy az nem valóság. Nem a „hülyegyerek” szinten, hanem értelmesen. Amikor tévét néz, akkor is elmondjuk ezt. Ha elég törődést és figyelmet kap valaki, nem fog Kalasnyikovval suliba menni. Ha meg nem, onnan már a mai világban ezer hatás érheti, amitől egy adott alkatú ember befordul.

 Jó játékok

A játékoknak viszont rengeteg igazolt pozitív hatásuk van. Amikor hálózaton keresztül egymást támogatva játszanak, fejlődik a kooperációs képességük. A mai világban, amikor az összes álláshirdetésben azzal kezdik az elvárást, hogy „csapatjátékos” az igen hasznos tud lenni. Persze a legtöbbször másokra vadásznak. Ez van. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy olyan játékot játsszon a neten, amelyben virágot kell ültetni. Csak képzeld el: egyik ülteti, a másik locsolja, a harmadik vegyszerezi. Multiplayer.

A játékok során sokan vezetik le a bennük felgyűlt feszültséget.” Nem akarok a kocsmában bunyózni, inkább szétverek pár arcot a Mortalban.” Van aki így csinálja. Csak meg kell találni, hol van az a határ, ahol kiadom az agressziót, nem pedig elkezdem gyűjteni.

Nekünk magyaroknak van még egy előnye: angolt tanulhatunk. Persze vannak magyarosítások, vannak honosított programok, de a legtöbbször csak angolul beszél az a fránya program. Megtehetem, hogy nem érdekel a sztori, a küldetés, csak megyek és lövök. Élményt vesztek, valamint sok játékot már nem lehet így játszani.

Lehet mondani, hogy a fenti dolgokat el lehet máshogy is érni: kimegyek focizni, beiratkozok karatéra, fogok egy angol könyvet. Igaz. Az is egy út. Ez is. Lehet a kettőt párhuzamosan járni. Miután te lettél a fragkirály, menj és legyél gólkirály. Na, lassan már olyan vagyok, mint egy kiscserkész kézikönyv. Pedig nem akarok annyira észt osztani.

Még valami: nem kell elhinni, hogy csak a gyerekek játszanak. Egy ilyen korosztály már felnőtt, lassan az ő gyerekeik ülnek a gép elé. De a világ az alatt a 15 év alatt is megváltozott. A Doom 1 még vicces volt inkább, míg a legutolsó része már félelmetes. De akkor is. A felmérések szerint 2005-ben a számítógépes játékokat vásárlók 95%-a 18 éven felüli volt. Persze ebben nincs benne a letöltés, de akkor is jókora szám. Egy másik statisztika többet mond. Eszerint az átlagos játékos 30 éves és 9,5 éve játszik. Ez nem is sok, azt jelenti ’97 óta. Milyen játékok is jöttek ki abban az évben?

Grand Theft Auto, Quake II, Dungeon Keeper, Carmageddon, Postal.

Gondolom ismered a fenti játékokat. Ha igaz lenne, amit néha a média állit, igen sok tömeggyilkos harmincas rohangálna az utcán. Nincs így.

Köszönöm, hogy végigolvastál. Nem vagyok szakértője a témának, nem vagyok pszichomókus, csak egy srác, aki sokat ül(t) a gépnél. Ha lesz pár lomment, legközelebb részletesebben, nem elkalandozva, pár eseménnyel is bővítve írok a témáról.

 Van még miről.